AB HATÁROZAT RÖVID ÉRTELMEZÉSE (NDI)

Szakmapolitika

A „VISSZAÉLÉS KÁBÍTÓSZERREL” BŰNCSELEKMÉNNYEL KAPCSOLATBAN (BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV 282- 283.A §) HOZOTT ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HATÁROZAT ELTERELÉSRE VONATKOZÓ TARTALMI ELEMEI

Az Alkotmánybíróság több, a visszaélés kábítószerrel bűncselekménnyel kapcsolatos, de egymástól függetlenül beadott indítványt egy eljárásban bírált el, egy egységes határozatot hozott ezek tekintetében.



Fontos változás, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 283.§(1) bekezdésének b), c) d) pontja, e) pontjának 2. alpontja és (2) bekezdése alkotmányellenes, ezért azokat a határozat kihirdetésének napjával megsemmisíti.



Ez azt jelenti, hogy az AB jelen határozatával szűkítette azon elkövetési módok körét, melyekben az elkövetőnek lehetősége nyílik a büntetőeljárás alternatívájaként kezelésben vagy prevenciós (megelőző-felvilágosító) ellátásban részt venni.



Nem elterelhető a továbbiakban az a személy, aki:



  • Csekély mennyiségű kábítószert együttesen történő kábítószer-fogyasztás alkalmával kínál, átad;

  • Az a 18. életévét betöltött személy, aki 18. életévét be nem töltött személy felhasználásával csekély mennyiségű kábítószert saját használatra termeszt, előállít, megszerez vagy tart;

  • Az a 18. életévét betöltött, de 21. életévét meg nem haladott személy, aki 18. életévét be nem töltött személynek, illetőleg

  • Az a 21. életévét meg nem haladott személy, aki oktatási, köznevelési, gyermekjóléti és gyermekvédelmi, közművelődési feladatok ellátásra rendelt épület területén, illetőleg annak közvetlen környezetében csekély mennyiségű kábítószert együttesen történő kábítószer-fogyasztás alkalmával kínál vagy átad.

  • Az a kábítószer-függő személy, aki csekély mennyiségű kábítószert együttesen történő kábítószer-fogyasztás alkalmával kínál, vagy átad.

Ez azt jelenti, hogy a továbbiakban, a mai naptól kezdve elterelésbe kerülő elkövető kizárólag az a személy lehet, aki:



  • Csekély mennyiségű kábítószert saját használatra termeszt, előállít, megszerez vagy tart;

  • Az a kábítószer-függő személy, aki jelentős mennyiséget el nem érő mennyiségű kábítószert saját használatra termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz;

  • Az a kábítószer-függő személy, aki az előző pontban meghatározott bűncselekménnyel összefüggésben – kétévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő – más bűncselekményt követ el.

Néhány megfontolás tehető a fenti változásokkal kapcsolatosan.



  1. Az AB határozata alapján a büntetőeljárás alternatívájaként történő kezelési, vagy megelőző felvilágosító ellátásokba történő irányítás, azaz az elterelés a kábítószer-probléma kezelésének legitim és hatékony eszköze.

  2. A tapasztalat az, hogy a jelenleg az elterelés megelőző-felvilágosító szolgáltatásában részt vevők túlnyomó része továbbra is az elterelést lehetővé tevő elkövetési módok miatt áll büntetőeljárás alatt, feltételezve a jelenlegi bűnüldözési gyakorlat folytatódását.

  3. Tapasztalati tény az is, hogy a kábítószerrel való visszaélés fogyasztói típusú megvalósulási formái nagyon gyakran ötvöződnek bizonyos kínáló, átadó jellegű megvalósítási magatartással, anélkül, hogy annak kifejezetten terjesztési célja lenne. Pl. a kábítószerek egyes fajtáinak közös fogyasztása és ennek során egymásnak történő átadása a fogyasztás gyakori módja.

  4. Az is gyakori elkövetési szituáció, hogy fiatalkorúak és fiatal felnőttek együttesen fogyasztanak kábítószert egy szűk korosztályhoz tartozó csoporton belül, pl. 17 és 18 évesekből álló kortárs csoport esetében. Ezekben az esetekben a csoport tagjai aktuális koruktól függetlenül gyakorolnak egymásra hatást, a kortárs csoport egyénre gyakorolt hatásában az egymáshoz igen közelálló életkor miatt nem az életkor szerepe a domináns. Nagyobb életkori differencia esetén ez azonban már jelentős is lehet.

Jelen tapasztalataink alapján nem határozható meg egyértelműen a jogszabályi környezet változásának hatása a büntetőhatóságok felderítéssel kapcsolatos magatartására, azonban azzal a feltételezéssel megalapozottan élhetünk, hogy a jogszabályi változások a hatóságok ilyen irányú magatartására befolyással bírnak. Emiatt szakmailag indokolt a bűnüldöző szervek ilyen irányú gyakorlatának tanulmányozása és rendszeres értékelése, különös tekintettel a 2. pontban foglaltakra.



Fontos eleme az AB-határozatnak az is, hogy a különböző, egészségügyi szempontokból fontos egyes ártalomcsökkentő, alacsonyküszöbű programokban (pl. szubsztitúciós programok, tűcsere programok, elterelés egyes egészségügyi jellegű szolgáltatásai) részt vevő egészségügyi és szociális szakemberek helyzete büntetőjogi szempontból nem tisztázott. A jelenleg szabályozás formálisan büntetőeljárással fenyegetheti a segítő szakembereket. A kábítószer-használókat segítő, az egyéni és társadalmi kockázatokat egyaránt mérséklő egészségügyi programok megvalósítói ilyen módon csak a hatóságok önmérsékletet tanúsító magatartásának köszönhetően végezhetik zavartalanul tevékenységüket. Ezért az AB felhívja az Országgyűlést, hogy e tisztázatlan jogszabályi helyzetet 2005. május 31-ig tisztázza, oly módon, hogy azon segítő programok, melyek működéséhez társadalmi érdek fűződik, legálisan, szabályozott jogi háttérrel folyhassanak.



Ez az ICSSZEM-re is jogszabály-előkészítő, szakmai egyeztetési feladatokat ró szűk határidővel.



További fontos eleme az AB-határozatnak, hogy a jogalkotó számára előírja a kábítószerrel kapcsolatos engedélyezési eljárások folyamatának egységes, teljes körű kidolgozását és szabályozását, mivel hatályon kívül helyezte a Btk. 282. és 283.§-ának erre vonatkozó részeit, azaz számos eddig rendezett kérdés nyitottá és tisztázatlan jogi hátterűvé vált (pl. kábítószer tartása a rendőrség által lefoglalás után, esetlegesen az egészségügyi személyzet által alkalmazott kábító hatású gyógyszerek).



NDI






 
Navigációs hivatkozások kihagyása
zöld szám:             06 80 20 44 40   |   impresszum   |   site map
 
©   Nemzeti Drogmegelőzési Iroda 2007   |   eddigi látogatók száma:  54201   |   Levél az Adminisztrátornak